Alkotás, alkotmány, Alkotmányost játszani?

Milyen érzés ma, itt, ebben az országban, Magyarországon élni? Idősnek, nyugdíjasként. Tőkés társadalom számára, felesleges koloncként. Korosztály, akik annyiféle ígérgetést, annyiféle be nem teljesített változatot megéltek már - mint bölcskorúak - s annyi csalódást viseltek el az elmúlt évtizedekben, most válaszolhatnak. Sőt, változtathatnak!

Melyek voltak azok az örömteli, megbízható részletek a korai alkotmányokban, melyek ma is szükségesek lennének? Mit jelentett akkor a dolgozók kötelessége, s melyet vállalta át az állam? Miként lehetett a háborúban lerombolt országot - összefogással - felépíteni? Akkor, mikor még un. háborús jóvátételt is követeltek tőlünk! Ki fogja elmagyarázni a mai fiataloknak, hogy akkor is 24 órás volt egy nap, de 8 órás volt a munkaidő. A szabadnapon pedig baráti összejövetelek voltak, nagy dínom-dánommal, és ... és házépítéssel! Vagy nálunk, vagy máshol. Volt már hol laknunk, volt már mit ennünk! Ezeket - akkor még - nem vehettél el tőlünk!

MÁSvilágban élünk! Mára 1 fő, csupán statisztikai szám. A nagy többség csak évről-évre beljebb húzza a nadrágszíjat. Mára nem látjuk azokat az arcokat, kik kihúzzák alólunk a földet, naponta lerombolják a megérdemelt jövőt! De nem kell továbbra is így lenni, ha az elejétől fogva, tapasztalataink hatására - népként - közösen átírjuk magát az alkotmányt. Értékrendet kell alkotni, a ránk erőltetett szolgaságot örömteli, szabad szolgálattá tenni. Ha van bennünk bármekkora lelkierő, vegyük elő ismét!

Mindig is szebb, könnyebb életről, gyermekeink számára jobb jövőről álmodoztunk. Vajon a mostani, új alkotmánytervben megtalálni már a vágyainkat? Ha ez még mindig kevés, ha tényleg valami mást, emberi életet szeretnénk hátrahagyni, akkor olvassuk az új Alkotmányt, töltsük ki a kérdőívet ha kell, és szentesítsük azt aláírásunkkal, ahányszor csak kell. Tegyünk a nép számára egyszerű, de hozzánk, magyarokhoz méltó javaslatokat!

Részlet az Új Alkotmányból

12. pont

„A magyar állam minden állampolgárának köteles munkát és megélhetést biztosítani, erejétől, képességeitől függően. Gondoskodnia kell a munkaképtelenné váló – akár tartós, akár átmeneti – és nyugdíjba vonult polgáráról. A munkából kiesők életjáradéka nem lehet kevesebb a mindenkori, megszavazott béreknél.”

Magyarázat:
Magának a munka szónak nem valami jó a csengése, hiszen olyan dologgal párosítjuk, amit nem szívesen csinálunk. Szerencsésnek mondhatóak azok, akik azzal foglalkozhatnak, ami a hobbijuk.

Abban a világban, ahol nem szabnak, sem anyagi, sem egyéb gátat az emberi képességeknek, és a tudatformálás kiterjedt arra is, hogy mi az, amit meg kell tenni a kialakított életvitel érdekében, sokkal kevesebb ember lesz, aki a munkára úgy gondol, hogy kötelesség. Ugyan ebben a világban, ahol nem diktál a tőke hatalma a kapzsiság és az extra profit, ahol még bíznak az emberekben, nagyságrendekkel kevesebb munkával tartható fenn az elégedett, boldog élet. Ezek hatására, könnyebb a munkaerő kezelés, és a jó munkára való buzdítás és hozzáállás is.

A jelenlegi munkaerő gazdálkodásunk kötött. Egy irányított termelés, feldolgozás, felmért igényű piac kielégítése jóval kevesebb bürokráciával, és szabad munkaerő felhasználással, nem jelenthet gondot minden ember ellátására. Főleg egy javakban ilyen gazdag országban, mint a miénk. Persze itt nem a reklámok által felkorbácsolt igények kielégítéséről van szó.

Nem kell senkinek aggódni az „élősködő”, lusta emberek miatt, és főleg ne gondolkodjon úgy senki, hogy ha valamit megtud tenni az ellátásért, a közéletért, hogy ne tegye, csak mert a másik nem teszi. Ez a gondolkodás nem célravezető. Igen is van az a hang, az a cél mely cselekvésre tud késztetni bárkit, csak használni kell. Igazán jó és megfontolandó mindenki számára ez a bölcs mondás: „Hagyj fel azzal, hogy követeld azt, amit kérhetsz is!”

Ami a nyugdíjasokat illeti, miért ne pihenhetnének, élvezhetnék természeti kincseinket, tavainkat, fürdőinket, színházainkat…? Ehhez pénzre van szükségük. Nem beszélve arról, hogy a számláikat ugyan úgy fizetniük kell akkor is, ha megöregednek. És ez vonatkozik az egészségük miatt munkából kiesett emberekre is. Senki ne feledje! Megöregedhet, és megbetegedhet. Ugye jólesne, ha nem lenne elhanyagolva?

Senki ne aggódjon e téren sem, a visszaélések miatt, hiszen aggodalmának gyökere a mai világ életviteléből, és a múlt tapasztalataiból származnak. A megváltozott körülmények, melyet egy új Alkotmány hozott életre, megváltozott hozzáállásokat fog hozni, bátran lehet hinni ebben.

Még egy fontos dolog! Az idősek. Élő könyvtárak, melyek nagy segítséggel lehetnek tapasztalataik által, és kérésre segítenek is bármiben, amiben tudnak, ebben biztos lehetsz, hiába nyugdíjasok. Csak eddig mellőztük Őket oktalanul, és tekintünk rájuk haszontalan dologként.

Feladatunk: Az Új Magyar Alkotmány érvényre jutása 2022-ben!

Ifjak!
Ez most a legújabb, frissiben születő mátrix! Ha már minden netes játékban a győztesek között vagy, ha már az okostelefon megúnt Téged, álmodj meg egy élhető országot!

Valami mást, mint eddig volt!

Szabályrendszert!

Álmodj meg hozzá eszközöket, pontokat, jutalomként kapott időt! Társaságot! Biztonságot! Olyan pénzt, melyet nem fal fel az idő! Személyi számodhoz egy nagy összeget, amely Neked a játék kezdetén jár!!! Persze, hagyj benne egy kicsinyke kihívást is, hogy mások néha lekörözhessenek egy-egy részben. Hisz épp attól lesz élvezetes, kihívással teli ez az alkotmányos játék, ha benne minden, mindenki átírható, megváltoztatható! Olyan képzelt világot készíts, melyet angolra átírva, világszerte ismert lesz, s büszke leszel a Te munkádra!
Segítségül kapsz egy tervezetet az elinduláshoz!

Olvasd át, képzeld el, s használd az emberi KÉPességeid! Ha nem hiszel magadban, nézz rá a neten, hogy a magyar elmék, magyar képességek világszerte mekkora fejlődést hoztak az eddigi emberiségnek! Ennek a teremtő mátrixnak nem a nézője, hanem az egyik főszereplője vagy!

Részlet az Új Alkotmányból

6. pont

6. „A betegellátás és az oktatás ingyenes a Magyar Nép számára, és ezek feltételeit köteles teljes mértékben biztosítani az állam.”

Magyarázat:

Bevett, és nem igazán tiszteletre méltó emberi szokás, hogy akkor húzzuk le a másikról a legtöbb bőrt, amikor a legnagyobb bajban van. Lásd példaként a gyógyszerek árát, és annak – valódi – előállítási költségeit. Tagadhatatlanul vámszedői lettünk a betegségtől és haláltól való félelemnek.

A betegellátásban a prioritását a betegségek súlyossága, az ésszerűség, és ne a tőke határozza meg. Az orvosok magánpraxisa miért ne lehetne az állam „magánpraxisa”, ha az állam tisztességesen megfizeti azt, és biztosítja még a képzést is hozzá. Valójában ez azt jelenti, hogy nem lenne szükség magánpraxisra, és nem lennének túlhajszolva az egészségügyi dolgozók.

Az is érdekes dolog mai világunkban, hogy a tőke, és az iskolai osztályzások határozzák meg az emberi képességeket, és döntik el ki mire jó. Ha van pénzed, elvégezheted az orvosit, ha nincs nem. Figyelmen kívül hagyva ezzel, hogy mennyi jó orvos lehetne, akik szeretik is munkájukat, és nem hatalomért és a pénzért végeznék vállalt feladatukat. És ez mindegyik területre igaz, nem csak az orvosira. Ha már kötelez valamire az állam, azt térítse is meg! A szabadság érzetéhez tartozik ez is.

Az alkotmány nem törvény.

Az alkotmány nem törvény, és nem törvénykezés, csupán szent és sérthetetlen alapja, a törvénykezésnek.
Az Alkotmány rövid, és egyértelmű.
Az Alkotmány egyértelmű népakarat, melynek figyelmen kívül való hagyása a törvénykezésben a legsúlyosabb vétek.