Ez az Alkotmány gyökeres változást ígér. Olyat, amilyenre nagyon sok ember áhítozik, mint a béke, nyugalom, szabadság, szabad idő, szórakozás, vagy hogy munkája egyben a hobbija is legyen, stb. Ez utóbbit igyekszik szolgálni – többek közt – a szabad munkaerő gazdálkodás lehetősége is.
Azért van úgy fogalmazva, hogy „többek közt”, mert az ember, ha hobbijában boldog, akkor munkájában is az, és a boldogság nagyon fontos, még az egészség, és a többi emberhez való hozzáállásban is, aminek aztán újabb kedvező, szinte végtelen kihatása van.
Az alkotmány 9. pontjában, és annak magyarázatában sok támogatást, jobb értelmezési lehetőséget kap ez a pont.

Ahogy a felmért igény szerinti piacnak megvan a maga haszna, úgy a szabad munkaerő gazdálkodásnak is. Hogy mit is jelent ez pontosan? Senkitől ne tagadjanak meg semmilyen elvégzendő feladatot, amit végezni szeretne, csak azért, mert nincs végzettsége hozzá. Természetesen nem arról van szó, hogy valaki neki áll műteni, ha nem orvos. Az ésszerűség maradjon meg azért! De miért is ne dolgozhatna valaki felszolgálóként, ha megbirkózik a feladattal?

Miért ne fordulhatna elő az, hogy valaki sok évet dolgozott valahol, de valójában mást szeret csinálni, ért is hozzá, és jól is jön éppen? De akár át is képezhetjük az illetőt, hogy közelebb kerüljön hobbijához. És miért ne lehetne otthonról bedolgozni, ha megvan rá a lehetőség, és szeretné az illető? Csak mert nem felel meg a HACCP előírásoknak?

A szabad munkaerő gazdálkodás oda teszi a munkaerőt, ahol éppen szükség van rá, és olyan munkaerőt, aki azt a feladatot képes elvégezni, de még azt is figyelembe veszi lehetőleg, hogy ki mit szeretne „dolgozni”. Nem, ne legyen gond, hogy nincs róla papírja, persze – mint ahogy már szó volt róla – az észszerűség keretein belül.
Lesz annyira bölcs a munkaadó település, vagy állami képviselő, de talán még a vállalkozó is, hogy döntést tudjon hozni ez ügyben.

A részleteket a megválasztott képviselők kidolgozzák majd, nem kell ezen aggódni senkinek, hiszen az alkotmány utat mutat ehhez, tudva, hogy az önkormányzatok, körzetek szabad kezet kapnak a munkaerő felhasználásban, akárcsak a vállalkozások létrehozásában.
Ez nem arról szól, hogy akaratuk ellenére egyik munkahelyről a másikra helyezik az embereket, hanem arról, hogy maga az ember bármilyen munkát vállalhat, és válthat, amikor valamilyen munkában már nem érzi jól magát. Érdekes módon, ez mindig egybe fog esni majd a felmerülő munkaigényekkel. Persze ennek ellenére a helyi vezetők feltehetik a kérdést, hogy hajlandók-e elvégezni a felmerülő munkákat.
Az olyan munkákra, amelyeket nem szívesen vállalnak az emberek, egyértelmű, hogy a javadalmazás növelésével kell megoldani.