Nem régen tettem le a telefont. Egy kedves és agilis hölgy hívott, reményt vesztve. Két okból telefonált. Az egyik választási eredményekkel kapcsolatos volt, a másik pedig egy általa látott előadás, aki egy "illetékes" – elmondása szerint – látja a különböző szférákat és a jövőt, azt állítja, hogy minden előre meg van írva, el van rendelve, és bármit is teszünk ellene, az történik.

Nézzük az elsőt, a választásokat. Hogyan lehetséges, hogy ilyen százalékarányban szavaztak a nyertesre? Egyszerű. Az óriásplakátok, a média uralása, a látszat, a nagy, de tartalom nélküli szavak összessége győzött, nem az, amit az emberek valójában reklám akartak. Már említettem, hogy a tőke által épített választási ringből mindig a tőke kerül ki győztesen. Azok, akik ezt tudják, már nem mennek el szavazni. Akik távol maradtak, azért nem mentek, mert tudom, hogy amit elmondtam, igaz. Persze, ez nem jelenti azt, hogy ez nem egy szebb jövő megépítését; csak nem velük kell ezt véghez vinni, hanem mellettük, építkezve. Az ő erejük a gondolataikra formált tudatokban rejlik. De léteznek jobb gondolatok is! Azt állítom, hogy egyre többen ráébredni erre, és olyan irány felé orientálódni, ahol a kimondott szó és a tett összhangban lesz.

A másik aggodalmat keltő téma egy előadás volt, ahol a "Nagymester" kijelentette: "Meg van írva…, nem tudtok mit tenni…!" Mit mondhatnék erre? Le a kalappal minden olyan tudás előtt! Ugyanolyan beszélő meggyőződéssel és hitelesen tudnak lenni valamiről, amit láttam vagy tapasztaltam, mint én magam. Ehhez csak nyugalom, áhítat, az érzés szükséges, hogy én vagyok minden titok tudója…

Amikor én előadást tartok, mindig azzal kezdem, hogy "Nem az igazat mondom!" Nem véletlenül. Hiába mondom, hogy az igazságot az ember a szívében érzi, és ha az agy beleszól, az egyből képes átírni az igazságot a múlt tapasztalatai vagy a múltban tanultak alapján (erkölcs, vallás, politika, iskola, szülők…). Miért mondom, hogy nem az igazat mondom? Egyszerű! Mert már többször is elmondtam, az igazság mindig az, amit éppen annak hiszünk.

Nem elhanyagolható az a tény sem, hogy a világon semmi sem létezne gondolat nélkül, csak azzá válik. Ezért óva intelek a "Látó Nagymesterektől" és a jóslatoktól, még akkor is, ha voltak példák a múltban, hogy valami beigazolódott. Számtalan jóslat született, de csak azok híre terjedt el, amiért beigazolódtak.

A jóslat nem más, mint a jelen pillanatig tett dolgok ésszerű következmények. Például, ha gyermeked, akit igazán ismersz, tudod, hogyan fog egy kicsit reagálni a dolgokra, mert ismered a múltbéli reakcióit. Ez is egyfajta jóslat. Men van, ha a gyermek gondolatai az életről hirtelennek? Ha az életelveit valami hatására átírja? Ekkor a szülő azt mondja, "Nem erre számoltam!"

Igen, vannak emberek, akiknek az előző életeket, ismerik a szellemi hierarchiákat, látják az aurát vagy a szellemeket. Mivel ők beszélnek, hogy ez nem "álom", hitelesen és meggyőződésselnek róla. Ha nincs semmi, ami felülírná a gondolat teremtő erejét. A, ami a szívedből, a legmélyebbről jön, nem pedig az, ami felszínes, csak szavakban megfogalmazott és minden hitet mellőző.

Rövidre zárom. Nem létezik olyan gondolat, amely ne lenne egyben valóság is. Ez azt jelenti, hogy amit gondolsz, az már eleve létezik. Lehetetlen olyat gondolni, ami nem létezne, mert eleve nem tudnál rá gondolni. Minden, amit kigondolsz egy adott pillanatban

ban, létezővé válik általa, mert nincs tényleges idő, csak az "egy" létezik, és egy adott pillanat, amely örök. Az ember a korlátolt tudatával ebben lavíroz, és tapasztalom meg bármit, amit akar, a legkülönbözőbb létformákban. (Fizikai testtel, test nélkül, szellemi formában, akár minden nélkül, teljes tudattal, mindennel eggyé válva…)

Mivel minden létezik, és bármi megtapasztalható, az elme, a gondolat, a hit irányítja, így bármi átélhető, amit a gondolat megszül, vagy arra koncentrál. Amikor elhagyod a saját gondolataidat, hogy másokét hallgasd, lemondasz a teremtő erődről. Ezért tud fennmaradni a mai politika, mert megosztotta az embereket.

Én magam is láttam az emberek jövőjét, borzasztót és csodálatosat. Bár minden úgy tökéletes, ahogy van, félni nincs okunk, emberként én a csodálatos törekszem, mert az kellemes. Amikor arról kérdeztem, melyik lesz, a válasz egyszerű volt: "Melyiket akarod?" Itt a nagy "TITOK": Te melyiket akarod?

...és ha azt, akkor miért hiszed azt, ami azt mondja, az nem lehet? Hm?

Zárom soraimat az utoljára írt, egyben legrövidebb verssel:

Én vagyok minden, ami jó.  

Én vagyok minden, ami rossz.  

Én vagyok a szép, és én vagyok a rút is.  

És én vagyok minden titok tudója,  

Mert én vagyok te, és te vagy én!

Szeretettel: Erős Győző  

2014-04-07