Boltok reformálása 

Nagyon kevesen vagyunk olyanok, akiket ne nyűgözne le a hiper-, szupermarketek világa, a termékek díszes csomagolása, megvilágítása… Ez és a reklámok sok pénzt húznak ki az emberek zsebéből, tesz bennünket túlfogyasztóvá. Minél kisebb csomagolású termékek, minél nagyobb, díszes csomagolásban, és lehetőleg rossz minőségben, hogy minél előbb újat keljen venni, odavág rendesen a környezet megóvásának. Külföldről, de akár a világ másik végéről behozott áruk tovább tetőzi a környezetszennyezést. Éhbérért, akár gyerekmunkával előállított áruk sokasága tesznek mérhetetlenül gazdaggá egyeseket, míg mások szegénységben és félelemben élnek. Az előállított élelmiszerek fele kukában végzi, és von maga után olyan környezetszennyezést, mely hozzájárul a teljes kipusztuláshoz.

Ahhoz, hogy ez ne így legyen, bármennyire is nehezünkre esik, kicsit vissza kell lépnünk a múltba, amikor még a közeli kis boltokból szereztük be a napi betevőnek valót, és a háztartási dolgokat, mint vegyiáru, papírárú, stb. Olyan boltokat kell létrehozni, melyekben „csomagolásmentes” árukat adnak ki, és a környékben, akár házilag is előállított termékeket, terményeket adnak el, úgy hogy nem akadályozzák törvényekkel ennek lehetőségét, csak azért, hogy a cégek, multik előnyt élvezzenek, minél nagyobb haszonra tehessenek szert.

Lehet gúnyt űzni azzal például, hogy kiragadjuk a „csomagolásmentes” szót, aztán hozzáfűzni okosan, hogy: „Aztán majd a tenyerembe viszem el a tejet…” Nem, nem a tenyeredbe, hanem üvegbe, amit mindenki maga tart tisztán. És ugyan így vissza lehetne szokni a bevásárlószatyorra, és hasonlókra, ami nem műanyagból van. De hogy ne veszítsünk annyit a kényelemből, mert nem bírjuk ki, lehet ezt házhoz szállítva is megoldani, csoportosan kezelve a göngyölegeket, tisztítani vagy éppen újra feldolgozni azokat. Senki ne jöjjön azzal, hogy volt már próbálkozás hasonlóval. Mostmár nem próbálkozni kell, hanem bevezetni, mert igen csak eljött az ideje.

Aztán, ami fontos, hogy szokjunk hozzá ahhoz, hogy az így kialakult ellátásban előre jelezzük szükségleteinket, hogy ne a boltosnak keljen kitalálni mire lehet majd szükség, hanem igény szerint előállítani, és meghozni azt. Igényfelmérés, célzott termelés, ellátás. Annyi kell ehhez, hogy vállald a rád eső részt, és tegyél meg minden tőled telhetőt! Ne mond azt, hogy nincs értelme, mert a másik úgy sem csinálja. Nagy gondot jelent életünkbe, hogy nem teszünk meg valamit, mert a másik nem teszi. Nem a másikkal kell foglalkozni, hanem az ÉN-nek kell minden tőle telhetőt megtennie. Bizony mondom Néktek: Az így „kötött” piac, és a szabad munkaerő-gazdálkodás csodát tudna tenni.