Bejött egy emberke a minap a „kis kuckómba” (közösségünk irodájának galériája), ahonnan én „hülyítelek” benneteket. :) Csak vicceltem! Milyen hülyeség, hogy "egy" emberke! Sokan keresnek meg. Bár a „hivatalos” környezetem szófukar emberként ismer, szeretek beszélgetni – persze, ha van időm, és van miről (nem csak levegőt szennyezünk), mert mostanában annyi mindennel kell foglalkozni, hogy ez az „élvezet” kezd kihalni. Ami pláne érdekel, az gyakran az, amit a másik ember mond.

Tudjátok, a beszélgetésekben az a legfurább, hogy az emberek többnyire azért beszélgetnek egymással, hogy ők maguk elmondhassák a bajukat, gondjukat, és jóformán oda sem figyelnek a másikra sok esetben, csak azt várják, hogy mikor jöhet az ő nézőpontjuk, vagy problémájuk. Ez persze nem gond, csak mint érdekességet említettem.

Nálam valami bibi lehet, mert élvezettel hallgatom, amikor az ember őszintén beszél magáról. Amikor nem őszinte, akkor valamit vinni akar, és az nem csak jó tanács. Azért hallgatom élvezettel, mert őszintén csodálom őket. Csodálom őket, mert olyanok, amilyenek. Valójában önmagukért csodálom őket. Csodálom az erejüket, tudásukat, képességeiket, kézügyességüket, kitartásukat... Valószínűleg mindazt, ami – bár bennem is megvan – bennem még nem bontakozott ki teljesen. És csodálok élettörténeteket.

A szóban forgó emberke író. Legalábbis, mikor leült velem szemben a fotelba, egy könyvet adott, hogy olvassam el, és bőszen beszélni kezdett róla. A magyar egészségügy maffiáról és az önellátásról szól. Jogosan érezte úgy, hogy érdekel engem is. Sűrű elnézések közepette adtam tudtára, hogy én nem olvasok. Több okból sem. Az egyik, hogy utálok olvasni, és nehezemre esik, akárcsak az írás.

Apropó, írás. Megint valaki szóvá tette a helyesírási hibáimat, amit a Létünkért honlapján található. Azzal érvelt – és jogosan –, hogy „lesznek olyanok, akik azért nem csatlakoznak, mert milyen kezdeményezés az, amelynek a honlapján ennyi helyesírási hiba van…” Ennyit tellett tőlem, és kész! Hazudozok itt össze-vissza, hiszen ennyi sem igaz, mert amit lehetett, a Word helyesírás-ellenőrző programja már kijavított. Egy ilyen anyag megírásában tele van – zölddel vagy pirossal – aláhúzott szavakkal, és nem győzöm javítani. Még azt is aláhúzza, amit nem illik mondani és leírni. Persze én nem bírom a korlátokat. Ne legyen senki olyan ostoba, hogy abból dönti el, jó-e amit itt talál, hogy én hogyan tudok helyesen írni!

Szóval… Nem olvasok, mert vannak saját gondolataim, és nincs szükségem másokéra. Ez ám a nagyképűség, mi? Ezzel aztán kivágtam nálam biztosítékot, igaz? Sokan azt hiszik, hogy ez egyenlő azzal, hogy nem fogadok el jó tanácsokat. De ez nem jelenti ugyanazt. A másik ok, mint már mondtam, hogy utálom az olvasást.

Szerencsére az író barátunk megértő volt, nem sértődött meg, vagy legalábbis nem adta jelét.

Bevallom, hogy mennyit írtam már annak ellenére, hogy nem szeretek írni, és csak most érek a lényeghez.

Lacibácsi, az író – ő mondta, hogy így kell írni a „nevét” – több diplomás egyetemi tanár volt, aki már nagyon hosszú ideje nem néz TV-t, és semmilyen „irányításnak” nem veti alá magát. Azt mondta nekem, hogy rajtam van az „ördög” bélyege, rámutatva a fülemen lévő bluetooth eszközre. Ugyanis Lacibácsi nem használ telefont egyáltalán, mondván, ha ő azt mondja, hogy ekkor és ekkor, itt és itt van, akkor ott van. Próbáltam elmagyarázni neki, hogy ez itt nem az ördög bélyege, csupán egy eszköz. Az ördög nem

 létezik, de megteremthető bármi, még a pokol is. Nem hogy megteremthető, meg is tapasztalható. Bár ez így sem igaz, mert valójában minden eleve létezik, és az ember a döntései révén kerül bele. Vigyázzatok, mit hisztek, tartotok valóságnak, mert könnyen tapasztalássá válhat. És ha azzá válik, képesek lesztek úgy kezelni, mint tényt, az egyetlen lehetőséget utána, és ez bizony megköti a tudat teremtő erejét.

Lacibácsinál egy dolgot azért nem értettem. Ha ennyire telefonellenes, miért azt beszéltük meg, hogy majd bejön, és innen az egyik tag, majd felhívja a másikat, hogy megbeszéljék, mikor találkoznak Lacibácsival? Nem eben-guba? Vagy a másik embert viheti az ördög, Lacibácsi helyett?

Ugye, milyen csoda az ember? :)

Üdv: a „bolond”

2015. április 25.