Igaz a mondás, hogy a félelemben tartott ember jól irányítható. Mégis ideje véget vetni annak, hogy az emberek félelemben éljenek. A köztudatban egy olyan törvénykezés van, amely szigorú szankciókat alkalmaz, ha hibázik az ember, és ez félelmeket kelt.
Nagyon sok esetben fordul elő, hogy valaki „megbotlik”, nem rossz szándék vezérelte, amikor valami törvénybe ütközőt tett. Ahhoz, hogy felismerjük, emberségesen tudjuk kezelni az ilyen eseteket, figyelni kell a helyzetet kialakító körülményekre is. Sőt! Nem csak az ilyen esetekben, de minden esetben.

A lehetőségek megadása a hibák javítására, valamint a károkozás enyhítése legyen az elsődleges cél, és ne a büntetés. Nem csak a lehetőséget kell megadni ezekre, de segíteni is kell benne az illetőt, és nem magára hagyni.
Ehhez igazán bölcs „bírákra” van szükség, és emberismeretre. Nem feltétlenül bírónak kell lennie annak, aki az ilyen eseteket kezeli, hiszen egy adott településen, körzetben történt incidens könnyebben kezelhető az adott helyen, mert ott jobban ismerhetik egymást az emberek, könnyebb a körülmények feltárása.
A megbocsájtások gyakorlása, amit ma még figyelmeztetésnek neveznek, meghozza a maga gyümölcsét, érdemes gyakorolni.
Ezért lesz első körben a települések, körzetek helyi vezetésének feladata, hogy megoldják az ott keletkezett problémákat, kezeljék a szabálysértéseket, a gyilkosságokat kivéve. Nem a jog ismerete kell ehhez, hanem egy kis emberség, bölcsesség, amely minden emberben ott van valahol. A rendőr feladata nem lesz többé, hogy lépten-nyomon büntessék az embereket kötelező jelleggel.

Igen, igaz, hogy lesz, aki vissza akar élni ezekkel majd, de akkor is érdemes ezt a gyakorlatot folytatni, hiszen senki nem dob ki egy láda almát, csak mert talált benne egy rohadtat. Nem beszélve arról, hogy már magának az Új Alkotmánynak az egészét tekintve, valamint annak kihatását az életre, sokkal kevesebb bűnelkövetés történik, hiszen miért is lopna az, akinek mindene megvan, nem igaz