Felnőttként szégyellem, hogy iskolás koromban szégyelltem anyámat, vagyis az ő munkáját, és azt hogy analfabéta. Takarította az utcákat és wc-s néni volt a buszpályaudvaron. Vigyázz, hogy mit gondolsz, függetlenül attól, hogy valóban: „Mindenki saját sorosának kovácsa!” Ma tisztelek minden elvégzett munkát, ami a közt szolgálja, legyen az bármi. Nem gondolom úgy, hogy a kétkezi munka, vagy szakmunka kevesebbet érne például egy politikus, bankár, ügyvéd stb. munkájánál.

Van egy régi mondás, mely így szól: „Nem szarik az úr, ha nem eszik a Paraszt.” Függetlenül attól, hogy sértheti néhány ember fülét a kifejezés, igen is örök érvényű mondás. Idő, képesség és erőbefektetés arányában elvégzett munkák nem hozhatnak létre ekkora társadalmi különbséget, mert viszályt és erőszakot szül.

A társadalom, és a környezet fenntartása és fenntarthatóságáért végzett munkák értéke nem különbözhet, hiszen egyik hiánya a másik vesztét okozza. Legyen ez a gondolat, ami elfogadhatóvá teszi magát az elméletet, még akkor is, ha valakinek kommunista érzése van az egyenlő munkáért egyenlő bér kifejezés hallatán. Nem minden volt rossz döntés a múltban sem.