9. Az oktatás legfontosabb részét a természetvédelemnek, az önismeretnek és a kreativitásnak kell képeznie, és nem lehet senkit osztályozni, semmilyen formában. Minden diákot segíteni kell az önmegvalósításban.
Nem egy tanár, és tanárt oktató tanár vallja, hogy a mai oktatási anyag min. 70%-a felesleges, haszontalan a gyermekeink számára. Semmit nem tesz az életükhöz, csak leterhelik őket, elveszik szabad idejüket, és ezeket a dolgokat érzik is a diákok. Ugyanakkor jelentős dolgok hiányoznak az oktatásból, amik megkönnyítenék jövőjüket, mint pl: testünk felépítése, működése, kreativitás, önismeret, természetismeret stb. Persze olyan tanárokkal, akik szeretik a gyerekeket, szeretnek tanítani, és nem kényszerszakmaként élik meg a tanítást. Az ilyen tanárok le tudják kötni a gyerekek figyelmét, tudnak tanítani, kérnek, nem utasítanak, és főleg nem büntetnek.
Hogy miért fontos tanítani az előzőeket?
Senki nem olyan ostoba, hogy ne fogja fel, ha a természetet kiirtottuk, mi magunk is pusztulásra vagyunk ítélve.
Márpedig a mai gazdasági és gazdálkodási módszerek, olyan természet- és egészségkárosító hatásúak, amit nem sokáig bír a bolygó.
Ezt már iskolás korban be kell mutatni a gyerekeknek, a betegség megelőzési lehetőségekkel, a betegségek megszületésének valódi okaival, és a betegségektől természetes utón való megszabadulással együtt (betegség és táplálkozás kapcsolata), hogy felnőttként már ne azt tegyék, amit elődjeik.
Tanulják meg az ok-okozati összefüggéseket, a tettek hosszabb távú következményeinek felismerését, hiszen mára már sok információ birtokában vagyunk e téren.
Már csak azért is teljesen másnak kell lenni az oktatási rendszernek, mert a mai oktatási rendszerünk termelte ki a kapzsi, hatalomvágyó, hazug, korrupt politikusainkat, és embereket is.
Az osztályzás, az hogy „Te buta vagy, mert nem tanultad meg a verset, te meg okos, mert igen…”, olyan gátakat, akadályokat nevel gyermekeinkbe, hogy felnőttként többre, vagy éppen kevesebbre tartják magukat a másiknál és úgy is viselkednek. Osztályoznak, akár csak az iskolában, pedig a paraszt értéke nem kevesebb a politikusénál. Még egy nyomorult, koldusbotra jutott embernek is meg van a maga haszna a világ színházában, hiszen Ő adja meg a lehetőséget, hogy gyakorold lelki jóságodat, magát a szeretetből való megnyilvánulás lehetőségét.
Nem hogy osztályozni nem lenne szabad, de mindent meg kellene tenni iskoláinkban annak érdekében, hogy a gyerekek e világi dolgokra való nyitottságát, vele született képességét támogassuk, fejlesszük, és hagyjuk kibontakozni. A természet tökéleteset alkotott. Mindenben, amit rossznak ítélünk meg, az ember keze, közreműködése van benne.
Ugyanilyen tökéletes az is, hogy a született ember olyan képességeket hoz magával e világra, melyre a többinek szüksége van ahhoz, hogy boldog és szeretettel teli életet tudjon élni.