Egyre többen képesek átlátni tetteik, tetteink következményét, késztetést érezve ezzel arra, hogy megelőzzenek dolgokat, vagy javítsanak olyanon, mely hosszútávon nem kifizetődő. És itt most nem az anyagiakról van szó!

Az előállított élelmiszerek mintegy 50% kerül kukákba napjainkban. Nem kell nagy képzelőerő ahhoz, hogy lássuk, mennyi felesleges munka ment kárba. Milyen környezetszennyezéssel járt vajon a rengeteg csomagolóanyag előállítása, vagy a termelési módból (vegyszerek, műtrágyák stb.) fakadó szennyezés?
Vagy, hogy hány éhezőt lehetett volna megetetni belőle, de nem lehet, mert nincs pénz. Igaz? Árt az üzletnek, ha szétosztanák. Nos, ezért kell Államilag, nem profitorientáltan megoldani ezt a szegmenst is (élelmiszerellátás).

A felmért, előre jelzett igények kielégítése képes – ha nem is megszüntetni – de minimalizálni a feleslegek előállítását. És erre ma már a számítógépes világban lehetőségünk is van könnyedén és egyszerűen.