Jó, és Rossz választás

(MI)

Hogyan válik minden választásunk tapasztalattá, és miért nem létezik abszolút "jó" vagy "rossz" az életünkben. JESTER (csak1bolond)) gondolatébresztő írása bemutatja, hogy a kellemes és kellemetlen élményeink hogyan formálják nézőpontunkat, és miért van szükségünk néha vezetőkre, még akkor is, ha döntéseink végső felelőssége saját magunkon nyugszik. Merülj el ebben az inspiráló olvasmányban, hogy megtudd, hogyan lehetünk saját életünk legbátrabb vezetői.

Az ember sohasem téved, csak választ a kínálkozó lehetőségek közül. Aztán választásának kapcsán tapasztalatokhoz jut. Tapasztalatai lehetnek olyanok, amelyek őt kellemesen vagy kellemetlenül érintik, és ennek hatására döntik el, hogy választásuk jó vagy rossz volt éppen. Érdekesség az egészben, hogy a kellemetlen nélkül nem lehet megtapasztalni a kellemes dolgokat, hiszen az ad nekik értelmet. Ilyen szempontból nem is létezik a „jó” és a „rossz”, csak az, ami kellemes az ÉN számára, és ami kellemetlen. Ugyanakkor a kellemetlentől való megszabadulást kellemesnek, azaz jó-nak ítéljük.

Mindeközben a kellemes és kellemetlen nem más, mint érzelmi állapot, amelyet nézőpontok is vezérelhetnek – feltéve, ha tudjuk azokat változtatni.

Egy választott elképzelés ezáltal nem jó vagy rossz! Olyan, amilyennek tartjuk. Az ember a választás utáni első benyomásainak tapasztalatait tudja – többnyire – szem előtt tartani. Érdekes, hogy hányszor fordulnak vissza az emberek választásaikból – amit valamiért jónak tartottak – csak mert más azt mondta nekik, hogy az nem jó. Visszafordulnak anélkül, hogy tapasztalataikra hagyatkoznának, és megvizsgálnák, hogy ÉN-jük miért választotta a lehetőséget, még mielőtt más „beleszólt” volna.

Sokszor érzi úgy az ember, hogy vezetőre van szüksége, akit követhet. Ennek oka csak az, hogy tetteink következményeként olyan szankciókat helyeztek kilátásba a ma követett emberek (politikusok, papok...) miatt, ami miatt félünk dönteni. Aztán kiválasztunk egy „bátor” embert, aki szembe mer szállni azzal, ami nem tetszik nekünk, és követjük. Követjük, és tesszük, amit mond, gondolván, övé a felelősség, ő majd megmondja, mit kell tenni, és a háttérben egészen addig kiabálunk, amíg a „bátor ember” meg nem bukik, aztán uzsgyi, elillannak hátteréből az emberek. Ha meg sikerre viszi a dolgokat, mint ahogy ezt a múltban többször is előfordult (forradalmak, puccsok…), azon kapjuk magunkat, hogy megint ugyanaz van. Van vezető (király, elnök, kancellár, kormányzó…), és van vezetett, rosszabb esetben megvezetett ember.

Hogy miért nem állok ki szívesen? Miért kiabálják, hogy miért nem vállalom magam? Egyszerű! Ami itt folyik (www.letunkert.hu), az nem rólam szól. Nem vagyok, és nem leszek vezető, és nem lesznek vezetők, akik mások felett uralkodnak. Emberek vannak, akik feladatokat látnak el – olyat, amit tudnak és szeretnek ellátni – és cserébe megélhetésük van. Az embereknek azért kell az arc és a név, hogy legyen kit hibáztatniuk. Nem véletlenül kezdtem úgy ezt az egészet, hogy: „…ide mindenki önszántából jön, és bármi is történik itt – mert ugye azért fúrják ezt a kezdeményezést is rendesen – annak oka nem én leszek, hanem az ÉN, aki ezt választotta!” Hogy ez sokakat visszatart? Na és? Hogy akarnak bármi újat építeni, ha ragaszkodnak a régi elképzeléseikhez? Nem igaz?

Barátsággal: Erős Győző
2014-05-06