Új világot építek! - könyvrészlet

Új világot építek!

„A világ és állapota valamennyi ember tudatát tükrözi. Nézz körül, és láthatod, sok még a tennivaló.

Furcsa, de a legtöbb ember elégedett azzal, amit maga körül lát. Ezért nem változik a világ. Sokan elégedettek az áldatlan helyzettel, amelyben az összhang helyett a különállást becsülik, és háborúval oldják meg az ellentéteket. Elfogadják a hatalmat, és boldogan tespednek egy olyan világban, ahol csak a legerõsebbek maradnak fenn, ahol az életért folyik a verseny, és ahol a gyõzelem az egyetlen dicsõség. Nem zavarja õket, hogy az ilyen rendszer szükségszerûen kitermeli a „vesztesek”-et, feltéve, hogy õk maguk nincsenek közöttük. Elégedettek, holott olyan rendszerbe beskatulyázva élnek, mely halálra ítéli õket, ha rosszat tesznek, hajléktalanná teszi és éhezteti õket, ha veszítenek, elnyomják és kihasználják õket, ha nem elég erõsek.

Sokan rossznak tartják mindazt, ami különbözik tõlük. Nem fogadják el a vallási különbségeket, ahogy a szociális, gazdasági és kulturális különbségek sokaságát sem. Az alsóbb osztályok kihasználását, melldöngetõ kijelentésekkel szépítgetik a felsõbb osztályok, mondván, mennyivel jobban élnek most, mint a kizsákmányolás elõtt. Így aztán fel sem merül bennük a gondolat, hogy is kell bánni az emberekkel, ha valóban igazságosan akarnának eljárni, és hogyan lehetne egy szemernyit is javítani bárki helyzetén, fõként ha fizetni sem kell érte.

A legtöbben csak kacagnak, ha valaki felveti, hogy jó lenne más rendszert a mostani helyébe állítani, mondván, az olyan bevett dolog, mint a verseny és a „bátraké a szerencse” jellegû magatartás viszi elõre a világot. Sokan még azt is elhiszik, hogy nem is élhetünk másképp, ilyen az emberi természet, és minden más megölné a siker felé hajtó belsõ szellemet. (Soha, senki nem tette fel még a kérdést, hogy ugyan mi az, aminek sikerülnie kellene?) Igazán felvilágosult elmével nehéz fölfogni ezt az álláspontot. A Földön az emberek többsége ebben a filozófiában hisz, éppen ezért nem törõdik a szenvedõ tömegekkel, az elnyomott kisebbségekkel, vagy bárkivel, aki hiányt szenved, csak önmagának és közeli családtagjainak sorsát tartja szem elõtt.

Nem veszik észre hogy elpusztítják a Földet, az Életet adó Földet, mert cselekedeteiket kizárólag az vezérli, hogy saját fogalmaik szerint javítsák az életüket. Bármilyen meglepõ, nem látnak tovább az orruknál, és nem értik, hogy a rövid távú sikerek a legnagyobb veszteségek forrásai lehetnek. Sokan fenyegetésnek tekintik az olyan fogalmakat, közös jó, az egységes világnézet, az egyetlen Isten, aki valamennyi teremtményével együtt létezik. Féltek mindentõl, ami az egyesítéshez vezet, és felmagasztaltok mindent, ami elkülönít. Ez vezet a zavarhoz, a széthúzáshoz, a viszálykodáshoz – és soha nem tanultok hibáitokból: újra és újra elkövetitek ugyan azt, ugyan azzal az eredménnyel. A szenvedés pedig nem szûnik meg, mert képtelenek vagytok a szenvedõk helyébe képzelni magatokat. Az elkülönülés képzelt felsõbbrendûséghez vezet. Az egység, a könyörület, az egyenlõség forrása.”

„…Az emberi társadalomban sokan tagadják, amit látnak. Látják, hogy a televízió tönkreteszi a gyermekeket, és elmennek mellette.

Látják, hogy az erõszakot és a „vesztést” „szórakozásnak” használják, mégis tagadják ennek ellentmondásosságát. Észreveszik, hogy a dohány tönkreteszi testüket, mégis úgy tesznek, mint ha nem így lenne. Ha látnak egy apát részegen bántalmazni a családját, még a család is tagadja, nehogy megszólják õket. Látják, hogy a vallásaik évezredeken keresztül képtelenek voltak megváltoztatni az emberek viselkedését, de ezt is tagadják. Világosan látják, hogy kormányaik többet tesznek azért, hogy elnyomják polgáraikat, mint azért, hogy segítségükre legyenek, de erre sem figyelnek fel. Elnézik azt az egészségügyek amelyet inkább lehet „Betegségmegõrzõ Egyesületnek” nevezni, amelyik a rendelkezésére álló anyagiak egy tizedét költi betegségmegelõzésre, a többi kilencet pedig betegségek megõrzésére, de tagadják, hogy a profitszerzés lenne az akadálya annak, hogy nincs valódi fejlõdés az emberek egészséges életmódra való nevelésében, abban, hogy megmutassák mit kell tenniük, enniük, miként kell élniük ahhoz, hogy jó egészségnek örvendjenek…

Az emberek elfogják olvasni ezt a könyvet, és váltig tagadni fogják, hogy bármi értelme lenne. És ez a lényeg. A ti fajotoknak a legnagyobb része tagadásban él. Nem csak a körülöttük élõ emberek fájdalmasan nyilvánvaló megfigyeléseit tagadják, hanem azt is, amit saját szemükkel látnak. Tagadják saját érzéseiket és saját igazukat. A magasan fejlett lények – amivé némelyikõtök kezd válni – semmit sem tagadnak. Megfigyelik „ami úgy van”. Világosan látják, „mi mûködik”.  Ezen egyszeri oknál fogva a folyamat is leegyszerûsödik. A „Folyamat” megtiszteltetik.”

„…minden azon múlik, hogy mit gondolsz ki vagy, és mit akarsz elérni.

Amennyiben célod a békés, örömteli és szeretetteljes életet élni, akkor az erõszak nem mûködik. Erre már láttunk példát.

Amennyiben célod a jó egészségben magas életkort megélni, akkor  a döghús evése, közismert karcitogének pöfékelése és idegölõ, agysejt égetõ löttyök literszám ivása nem mûködik. Erre is láttunk példát eleget.

Amennyiben célod erõszaktól és haragtól mentesen felnevelni az ivadékaidat, akkor az, hogy éveken keresztül odaülteted  az erõszakot és haragot sugárzó szerkentyû elé, nem mûködik. Erre is láttunk példát eleget.

Amennyiben a célod gondoskodni a Földrõl, és bölcsen gazdálkodni a forrásaival, úgy tenni, mint, ha a források kiapadhatatlanok lennének, nem mûködik. Erre is láttunk példát bõven.

Amennyiben a célod felfedezni és ápolni a kapcsolatot egy szeretõ Istennel, oly módon, hogy igenis számítson valamit a vallás az ember dolgában, akkor egy olyan Istenrõl prédikálni, aki büntet és könyörtelenül megtorol, nem mûködik. Erre is láttunk példát, nem is egyet.

Az ok határoz meg mindent. A célok határozzák meg az eredményt. Az élet a szándékaitok nyomán alakul. Valódi szándékaitok cselekedeteitekben nyilvánul meg, cselekedeteiteket pedig valódi szándékaitok határozzák meg. Miként mindent az életben (és az élet maga) ez is egy körforgás.”

Nealle Donald Walsch Részetekt a „Beszélgetések Istennel” címû könyvébõl