Így váltam bolonddá

(MI)

Megértés

Sok-sok ember körbe állva, egy fát rajzolnak a nagyvilágban.  
Minden pontot jól megnézve, gyönyörködnek virágban, levélben.  
Lerajzolnak minden „pontot”, minden részletre fordítanak nagy gondot.  
Ám szegény fán vannak kopár ágak, ezek bizony nem elégítenek ki szép vágyat.

Elkészülnek a remekművel, gyönyörködnek, szörnyülködnek.  
Lerajzolták a világot, ki szépet, ki gyászost.  
Most körbe adják egymás rajzát, felfedeznek sok-sok hibát.  
Minél távolabbról érkezik a lap, annál jobban mulatnak.

Aztán sokan dühösek, hol látott a másik olyan szépet?  
Most meg kiabálnak, magyaráznak, de az Istenért sem mozdulnának.  
A képek körbe érnek, a sajátot kézbe véve, okoz nagy megelégedettséget végre.  
Ostoba és vak itt minden ember, gondolja ezt minden ember.

Míg nem egyik körbejárva, rácsodálkozik az ábrákra.  
Belepillant minden képbe, aztán fel a fára nézve, szép lassan körbejárva, mosoly ül arcára.  
Már nem mondja Ő: a Tied szép, a Tied pedig csúnya, mert onnan nézve a fán valóban úgy áll a gúnya.

Visszatérve helyére, nagyot rikkant az éterbe:  
Tegyétek a képet a földre, és induljatok szép lassan körbe!  
Furcsa szemmel néznek most rá, így vált Ő:  
BOLONDDÁ

---

Vedd úgy, hogy a világ, egy hatalmas nagy fa! A világ és minden! Érzelmek, gondolatok… stb.  
Ezt a nagy fát mi emberek körbe álljuk. Szépen, körben szorosan egymás mellett.  
Mindannyian festőművészek vagyunk ugyanolyan képességekkel, se többek, se kevesebbek nem vagyunk egymásnál tudásban.  
A „fa” amit lefestünk roppant érdekes, ugyanis az egyik oldala lombos, és virágos, jó illatokat terjeszt,  
míg a másik oldala kopár és bizony nem nyújt szép látványt.  
Attól függően, hogy Te magad hol állsz, olyannak látod a „fát”, a világot.  
Olyannak is fested le, mondod el, olyannak tartod… Ez érthető!  
Bármennyire is közel áll valaki hozzád, az Ő „rajza, festménye” eltérő lesz valamennyire,  
hiszen nem tud a Te helyedre odaállni.  
És minél távolabbról van tőled valaki, annál nehezebben érted meg Őt! Az Ő „képét”!  
De, ha tudod, hogy ennek oka csak annyi, hogy nem ugyanott áll, ahol Te,  
bizony megérted Őt, és soha többet nem bosszankodsz az életben!