Én ilyen vagyok, amikor kibukom - kórházi orvos

Nem egyszer kaptam már meg, hogy csodálják az erőmet. (Megjegyzem, erősen fogytán van.)
Erre legtöbbször csak azt mondtam viccesen: „Mit csodálkozol? Erős Győző vagyok.”

Minden, amit eddig tettem, amire sokan gondolnak úgy, hogy „Hű…”, egy nagy SEMMI!

Én a három gyereket magával vonszoló anyukát csodálom. Csodálom az a web szerkesztőt, aki megírta a Létünkért Közösség honlapjának programját BETŰKKEL, olyannak, amilyennek én megálmodtam. És most nem a külsejéről van szó, hanem amit tud. Csodálok egy fehérhajú asszonyt, ki miközben rákkal küzd, még mindig másokra fordít nagyobb figyelmet! És csodálok mindent magam körül, amikor „belenézek” abba, mit is szolgál létével az, amire figyelmem fordítottam.

Én, aki annyi  mindent látott már ebben a világban, annyi mindent tapasztalt…, és tisztában van a VILÁG tökéletességével… Én magam is kitudok bukni. Hogy min, és miért, ha egyszer a világ tökéletes úgy ahogy van? Mert én is ember vagyok, még ha vannak is olyanok, akik úgy gondolják, inkább „bolond” vagyok azért, amit csinálok.

Többször számoltam be már történetekről, melyek le tudtak súlytani engem is. Ha jól belegondolok, most is abban az állapotban vagyok. Amolyan „lesújtott” állapotba. Nem rég érkeztem vissza a kis „kuckómba” – amolyan iroda féle, ahonnan a Létünkért Közösség dolgait intézem – és kértem Ágit (irodavezető), hogy hagyjanak békén kicsit, ne zavarjanak.

Mi is történt? Laci barátomnak volt egy olyan ötlete, hogy vigyünk néhány kaját és ismertető anyagot az X utcai kórház olyan osztályára, ahol gyógyíthatatlan betegek vannak. Laci, mivel érintett volt, még egy telefonszámot is adott, hogy kit keressek. Keressem X. doktornőt, mert az Ő száma van megadva, hogy segítsen azoknak a betegeknek, akikkel közlik, hogy rákos. Amolyan pszichológus is, ha jól tudom. Be is pakoltam néhány kaját – amit rendes, hivatalos konyhában készítettünk – amit én csak úgy hívok, „GYÓGYÍTÓ TÁPLÁLÉKOK”. Ez nem reklámfogás! Valóban az! Egyszerűen nincs benne mindaz, ami megbetegíti az embereket. Amolyan bio-reform ételeknek mondják, de szerintem ez több annál, és valóban igaz, hogy a rákos megbetegedést is képes visszafordítani, ha megfelelő kúrát csinált előtte az ember! Na jó, az igazsághoz hozzá tartozik, hogy nincs ilyen étel a piacon mint ez, legalábbis nem tudok róla. 

Szóval, a lényeg, hogy megkeresetem a szóban forgó orvost, mert arra gondoltunk, ha az a feladata, hogy segítsen az embereknek, akkor – viszont – nem jön rosszul az infó sem, hogy Közösségünk elsődleges étele, „gyógyír” lehet azoknak az embereknek, akik megfordulnak Nála, még akkor is, ha az orvostudomány már nem képes segíteni, többek közt azért, mert nem vesz figyelembe alapvető dolgokat. Még ajándék ételt, és ismertetőanyagot is vittem magammal, hogy ossza szét ajándékba a betegeknek, és elmondtam az érveimet, kezdve, hogy hasonló esetem volt 1993-ban, de élek, pedig nem tudtak segíteni rajtam. A legszebb az egészben, hogy teljesen tisztában volt azzal mekkora szüksége lenne betegeinek ezekre a táplálékokra.

Most jól figyeljetek!

Ezeket mondta el: „Nem szabad más mellett állást foglalnia… Hogy nézne ki, hogy nekik is van egy alapítványuk, és más alapítványt propagálna…, Akár hogy is nézzük, amit csinálunk (már mint mi), az üzleti tevékenység.”

Na baszki, a pofám megint leszakadt. Inkább dögöljetek meg rákosok, mint sem, hogy csorba essen az orvostudomány jó hírén!

Dögöljetek meg rákosok, mint sem hogy egy fillért is veszítsen az ő alapítványuk!

Dögöljetek meg rákosok, mint sem hogy valaki más húzzon hasznot belőletek, még akkor is, ha az a más nem akar belőletek hasznot húzni, mert a „sorstársatok” (volt).

Jönnek nekem a jó tanácsokkal: „Győző, csak pozitívan! Vigyázz mit írsz!... Vigyázzon a tököm! Meddig akarjátok még „behunyni a szemeteket”, gondolván, hogy kikerül Benneteket a száguldó vonat, amikor előtte álltok?

Nem igazán volt kedvem elmenni ehhez a doktornőhöz, mert volt elég tapasztalatom e téren, amikor a tőke, és az orvoslás védi a javait, miközben az emberek önmagukba zárkózva szenvednek kínjaiktól, mert már annyira elidegenítették őket egymástól, hogy le sem szarják egymást.

Drága betegek, rákosok, fekélyesek, allergiások, asztmások… megoldás van, de véletlenül sem akarják, hogy eljusson Hozzátok. Sajnálom! Sajnálom, hogy inkább néznek üzletembernek engem, mint sem jó szándékúnak. Bár ebben igazuk van. Valóban nem értetek teszem, amit teszek. Magamért, mert én legalább tudom, hogy EGY vagyok Veled! A Te fájdalmad, az enyém is.

Ha – véletlenül – túl tudtad tenni Magad a modoromon, és érdekel ez a lehetőség, hát GYERE!

a "bolond"