Hogy milyen volt „nálam” a közösségi élet és mire számíthatsz? - kaposvári példa

Nem akarok ön tömjénezni, de miért hallgatnám el a múltat, csak, mert jó volt!?

Minden ami "volt"!

Nem emlékszem a dátumokra nagyon, de igyekszem felidézni a múltat helyesen. Ehhez azért vannak elmentett anyagaim a gépen, és remélem jól fogom szemléltetni, mire is számíthatsz, ha összeállsz velem, és az általam kiválasztott emberekkel ebben a közösségben.

Valamikor 2003-ban kezdődött a klubmizéria, miután az alapítvánnyal befejeztem a bio-reform élelmiszerek beszállítását a multikba. Na nem önszántamból, de ez most mellékes. Valaki az ismerőseim közül súlyos beteg lett és megkért, hogy segítsek, tudva, hogy én már jártam hasonló cipőbe. Mivel megoldható volt, elkezdtem én etetni. Azaz, azt a kaját ette, amit akkor én. Ez boi-reform kaja volt. Vegetáriánus. Súlyos betegségéből gyorsan kezdett felépülni. Hamar híre ment, aztán jött más, is, hogy Neki is kellene ilyen kaja. Aztán a következő, megint egy másik... a végén lettek vagy százan.

Először az anyósommal (Isten nyugosztalja) ketten készítettük a kajákat. Ő főzött, én mondtam, miből, mit hogyan, én meg hordtam ki. Bár az alapanyagok sokkal drágábbak voltak (bio gabonák, TK lisztek, Tk tészták...), annyiért tudtam így klub formában adni, hogy nem került többe, mint a hagyományos ételek. Akkoriban ez 400-450 Ft-ot jelentett, és kiadós volt. Aztán, amikor már nem bírtuk ketten, jött a nővérem is, aki rokkant nyugdíjas.

De aztán még többen lettek, már nem tudtuk a saját konyhánkban megfőzni a kaját, így konyhát béreltem. Egy konyhát, ami előttem zárt be, így egyből lehetett használni. Az alapítvány felvett 5 emberkét, kik pályakezdők voltak, és állami támogatásként meg volt oldva a bérük. Igaz, innen a kaják nem voltak annyira jók, mint amikor az anyósom csinálta. Neki a „szíve is benne volt”.

Itt már a hagyományos kajákat is elérhetővé tettem a tagoknak, gondolván, legyen lehetőségük szünetet tartani az élettanilag nagyon erős reform kajában. Végül is nem várható el, hogy állandóan zabot, meg kölest egyenek. Persze ezeket a kajákat nem a mi konyhánkban készítettük el, hanem egy másik konyhában rendeltem meg.

Így nézett ki egy heti menü: Klikk ide, ha érdekel! (4. és 5. hagyományos, húsos ételek voltak. Az árak megegyeztek az akkori normál ételek áraival.)

A tagok érezték a gondoskodást. Elég sajátságos volt – szerintük – a hozzáállásom. Volt, aki telefonált, hogy megköszönje, mert – állítása – szerint, otthon nem kapott ennyi figyelmet. Pedig nem voltam más Velük, mint őszinte. Ha valamit elszúrtam, elnézést kértem. Sok esetben a kaja egy kis levélkével érkezett Hozzájuk. Hogy miket írtam? Nos, ilyeneket: Klikk ide, ha érdekel! Volt, aki azt mondta: „Győző, ha hiszed, ha nem, annyira várom kis leveleidet, amit az ebédhez kapok...”

De voltak vélemények is.  Klikk ide, ha érdekel!
És voltak összejöveteleink is. Klikk ide, ha érdekel!

Ilyenkor anyósommal és nővéremmel sok-sok kaját készítettünk, és amolyan svédasztal volt. Bár senkitől nem kértem egy fillért sem ezért, buli után – szinte kivétel nélkül – megkerestek, és köszönetük mellett odacsúsztattak egy kis lóvét, így aztán egyik buli, a másikat követte. Több pénz összejött, mint amibe nekem került. Ugye milyen jó fejek voltak!?

Ez volt a konyhánk akkor még… 

De sok újságcikk is megjelent a klubról, éppúgy mint az alapítványról… Klikk ide, ha érdekel!

Aztán ahogy az ügyvéd jelezte nekem, amikor a létszám elérte a 100 főt kb., megjelentek a hivatalos szervek is, az ÁNTSZ. Nem akartak bántani, mert ismertek már az egész városban, és nagyra tartották, amit teszek. Viszont, hivatalból el kellett járniuk, mert ez itt a feljelentések országa, és van akinek nem tetszett, hogy nem tőle rendelnek, mert reformot esznek.

Úgy döntöttem, engedek a „nyomásnak” így nyitottam egy éttermet. „ÚJ NAP HÁZA” bio-reform étterem. Egy nagyon jó barátom támogatta, aki a főnököm is volt egyben. Sajnos meghalt azóta és vele az én kedvem is, hogy tovább „küzdjek” az alapítvánnyal egy jobb világért.

Így nézett ki a klub és étterem… Klikk ide, ha érdekel!
És ilyenek voltak a kaják… Klikk ide, ha érdekel!

Volt még sok más lehetőség is a klubban, mint gyógyteakúra, lébőjt kúra, búzafűlé és koktélok belőle, játszósarok... Aztán bezártunk. Pedig csak két hónap kellett volna még, hogy eltartsa magát az étterem, pedig nem is hirdettem. Na nem azért, mert nem kellett volna, hanem azért, mert nem volt rá pénzem, egymást hozták az emberek. Az állambácsi megvonta az alapítványok támogatását. Én is beleestem. Vagyis az alapítványom, amit addigra már elismertek és évente több százezer forinttal támogatta az állambácsi. Pont ez az összeg hiányzott még, hogy beinduljon az étterem. Kuncsorgatni meg már nem akartam.

Nem kellett volna hivatalossá tennem a klubot. Így tudták elérni, hogy tönkretegyenek akkoriban. De hát, ami nem öl meg, az – állítólag – megerősít. Tanultam az esetből és nem keveset! Fel is fogom használni, az biszti!

Remélem sikerült valamilyen „képet” adni arról, mit is várhatsz, ha jössz. Persze nem ugyan ilyen lesz, hiszen itt már nem én fogom finanszírozni azt, hogy minden olcsó és jó legyen, hanem közösen. És most nem készétel kiszállítás lesz – legalább is először –, hanem alapanyag ellátás.

Kérdéseidet erre a címre küldheted: info@letunkert.hu

a "bolond"