Tisza, nem Tisza. Melyiket válasszam?

Tisztelet Embertársaim!

Illene egy bemutatkozással kezdenem, de itt és most legyen annyi elég, hogy én nem vagyok más: csak1bolond.
Hogy miért csak1bolond?
Olyan dolgok történtek velem huszonévesen, amik gyökeresen átírták az életről való gondolataimat.
Csak néhányat említek meg:

• Én is úgy gondoltam, ha nincs pénz, nincs semmi, de rá kellett jönnöm, hogy nincs semmi, amit valójában a pénz hozott volna létre.

• A béke nem az a dolog, amiért harcolni kellene…

• Amikor ideszülettem, nem hoztam semmit, és ha meghalok, nem is viszek semmit…

• Bizony van az együttérzésnek olyan szintje, amikor már úgy érzed, egy vagy a másik emberrel, ezért aztán nem bántanád a másik embert, mert magadnak is ugyanúgy fáj…

• Észrevettem többek közt azt is, hogy a törvények, melyeket azért hoztunk, hogy szolgálják azt a célt, hogy társadalomban élhessünk, átvették a hatalmat felettünk, és mi szolgáljuk a törvényeket, még akkor is, ha az ellentmond a józan észnek…

És még sorolhatnám, miért vagyok bolond.

1994 óta használom a bolond emblémámat a névvel együtt. Ennek igazán jó oka van. Több is.
Sokat hallottam, hogy nem vagyok normális, de nagyon szívesen vagyok a bolond abban a világban, ahol az a normális, amit mi, emberek teszünk egymással és a világgal.

De mielőtt továbbmennénk, elmondom, miért nem érdemes meghallgatni, amiket én mondok – mintegy előre bocsátva ezzel, hogy csak az idődet vesztegeted.
Ellenben, ha eljutottál idáig, érdemes maradnod, és tovább hallgatnod, amit mondok, mert egyike vagy azoknak az embereknek, akik valaminek a hasznosságát, igazságtartalmát nem abból ítélik meg, hogy ki mondja, amit mond.

Ellenem szól az is, hogy nem vagyok agyoniskolázva, nincs diplomám, de még érettségim se. Azért a nyolc általános iskolát elvégeztem, van egy-két szakmám, de van erős diszlexiám és diszgráfiám is, és nem igazán volt tankönyv a kezemben.
Erdélyből kitelepített, vak apuka és analfabéta anyuka hatodik, legkisebb gyermeke vagyok, rokkantnyugdíjas, volt autóbusz-vezető.
Talán fontos lehet elmondanom, hogy volt egy alapítványom is, melyet úgy hívtak: Életért, a Földért, az Egészségért Alapítvány (1994–2012).

Hogy miért érdemes meghallgatni engem, mégis?
Minden ember valamilyen tudás birtokában van – nem csak az iskolákban megszerzett tudásról beszélek itt. Tudásának hasznosságát a kitűzött célok fogják meghatározni.
Az a tudás, információ, ami hozzám került életem során, hasznos lehet nektek, de az egész Föld lakójának is, ha az emberiség fennmaradása, béke, a szeretet a cél.

Ugye, milyen nagyképű duma?
Pedig így van. Miért is szerénykedjek? Vagyok annyira bolond, hogy ezt állítsam – és miért is vitatkoznánk egy bolonddal? Nem igaz?

Életelveink, tudásunk – vagyis amit tudni vélünk – úgy kerül hozzánk, hogy szüleink, az oktatás, a tapasztalataink lettek összegyúrva egyfajta életelméletté.
Bizony, mi emberek sokan, sokat hazudunk, vezetünk félre másokat, még a sokak által szent forrásnak hitt médiában is.
Ez utóbbi simán bizonyítható, de azt, aki valamiben szinte dogmatikusan hisz, még arra sem lehet rávenni, hogy megvizsgálja azokat, amik bizonyítják ezeket az állításokat.

Hogy miért hazudunk ennyit?
Félelmünkben. És félelmeink miatt háborúzunk, öldököljük egymást, pusztítunk el egész fajokat – és még sorolhatnám.
Félünk, hogy holnap nem lesz, vagy elveszítjük azt, ami már van.
És mivel a félelem mágnesként vonzza a félelem tárgyát, hát meg is tapasztalhatjuk azt, amitől félünk.
Ezért veszélyesek azok a vezetők, akik félelmet keltve vezetik a társadalmakat, magukat megmentőnek kiadva.

Ne bántsa senki azokat, akik abból a médiából táplálkoznak, melynek az a hatalom diktál, amely kifosztja őket!
Szeretetükre apellálva, gyerekként vagy unokaként ültessétek le őket magatok mellé, és kérdezzétek meg tőlük:

„Mami! Szeretsz te engem?”

És ha azt mondja: igen, kérd meg, hogy hallgasson meg, és mutasd meg neki konkrét példákkal, hogy hazudik neki az, akiben annyira bízik, hogy még a te jövődet is eladja halála előtt.

„Nézd csak, mamikám! Itt azt mondják, hogy csökken a népszerűsége az illetőnek, de valójában… nézd csak! Valójában ennyien voltak.
Tudod, mamikám, a média riportereit arra utasították, hogy órákkal a tüntetés előtt menjenek ki, és csináljanak vágóképet. Hát persze, hogy még kevés ember van jelen.
És hidd el nekem, mamikám, hogy szinte az összes hírük ilyen hazugság. Figyeld meg, hogy kizárólag nagyon rövid vágóképekkel, bejátszásokkal dolgoznak, aztán kiegészítik a látottakat hazugságokkal.
Miért hiszel jobban annak az embernek, mint nekem, csak mert államfő?”

Én magam nem járok szavazni. Talán kétszer, ha voltam életem során – azt is csak valamelyik szerettem unszolására.
Nem mentem, mert tisztán láttam, hogy a Tőke hogyan befolyásolja a világot – benne a politikusokat is.
Láttam, hogyan álcázzák demokráciának azt a választási rendszert, melyben kizárólag ők állítanak jelöltet.
Igen, az ember valóban választhat – de csak a szar és a fos között.
(Itt senki ne sértődjön meg – nem az embert tartom annak, hanem azt, amit valójában képviselni kell a jövőben. Mert aki a pénzt adja, az diktál is.)

Hogy miért megyek el szavazni legközelebb, annak ellenére, hogy abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a világ úgy tökéletes számomra, ahogy van?
Azért, mert gyermekeim, embertársaim, sokan nem így gondolják, ezért megpróbálok még utoljára valamit tenni ebben az életben, amiről úgy gondolom, hasznos lehet a jövő tekintetében.

Nem azért fogok a TISZA-ra szavazni, mert Magyar Péter van.
Azért, mert a világban most először van olyan lehetőség, hogy nem a Tőke, sem a tőke irányította politika, vagy éppen a multik diktálnak, hanem az elszegényedett nép dobja össze a pénzt a változás reményében – így aztán létrejöhet az, hogy ő is diktál.
Magyar Peti az életével játszik, és ezt tudja is, hiszen diktátorok embereket dobálnak ki magasról az ablakokon, akik hatalmukra törnek – akár törvényes úton is.

Hogy jobb lesz-e Magyar Péter?
Semmi garancia, de a nép haragja talán elég visszatartó erő lesz attól, hogy becsapja őket.

Itt és most egy nagyon fontos dolgot osztok meg veletek:
Nem embert kell választani, mint azt eddig tettük, hanem célt, eszmét.
Az ember támadható, lejáratható – egy eszme, egy kitűzött cél nem.
Csak és kizárólag akkor, ha nem vagyunk képesek megérteni, hogy nem az ember, hanem a cél a lényeg.
Egy szar ember is mondhat célt szolgáló igazságot – függetlenül attól, „gurul-e a dollár”.

Talán így jobban érthető, miben is vagyunk, és miért.

Történt egyszer, hogy az Ördög palástot vett magára, magát Istennek álcázva, és kiállt az emberek elé, és így szólt, karját szélesre tárva:

„Emberek! A szeretet jó dolog.”

És az emberek éljeneztek, tapsoltak – mígnem egyik észrevette az Ördög patáját, ami kivillant a palást alól.
Össze is súgtak az emberek:

„Ne higgyetek neki, ez az Ördög!”

Nos, azóta nincs szeretet sok ember szívében.

Persze az Ördög jókat kuncogott magában, amikor a palástját direkt rövidre szabta, hogy patáját észre vehessék.

Csak kérni tudom, hogy lássatok túl azon, ki mondja, amit mond, és vegyétek észre, mi az, ami képes egy kitűzött célt valóban szolgálni!

Sokan még mindig képesek vagyunk Istenként tekinteni valakire, aki meglop, félelemben tart bennünket, hazudik, és a világ összes pénze sem elég neki.
Igen, vannak, akik azt mondják: „Más is lopott” – gondolva itt a politikusokra.
Igen, igaz, de nem ennyit.
El sem tudjuk képzelni, mit jelentene sokunk számára, ha az emberek nem lennének meglopva – sem a politikusok, sem a Tőke által.

Gandhi, akit bölcsnek tartottak, megkérdezték tőle, mi vet véget világunknak, mi az erőszak gyökere?
Az erőszak gyökerei:

- Jólét, munka nélkül,
- Öröm, lelkiismeret nélkül,
- Tudás, jellem nélkül,
- Kereskedelem, erkölcs nélkül,
- Tudomány, emberség nélkül,
- Imádat, áldozat nélkül,
- Politika, elvek nélkül...
...Mert milyen is az a politikus, aki megszavaz neked létminimumként egy összeget, ő maga meg a 15-szöröséből él?
Honnan is tudhatná így, mekkora terhet rakott azokra, akik megválasztották, hogy szolgálja őket munkájával?

Hogy a megválasztott képviselők képesek-e szolgálni egy kitűzött célt?
Először képesnek kell lennünk magát a célt meghatározni.
Olyan célt, melyet az emberek – ennyi ismeret után – meghatároznak, és tenni is tudnak érte, immár annak tudatában, hogy a teremtés folyamata nem más, mint a gondolat, a szó és a tett.
Nem pedig a pénz.

Magamról tudom, mire vagyok képes.
Például képes vagyok megmutatni nektek, hogy akit választotok a célok eléréséhez, az képes-e benneteket oda elvezetni, vagy eltéved-e a világ kísértéseinek útvesztőjében, mely feledteti vele a valódi célt.
Ehhez mindössze annyi kell, hogy a kiválasztott vezető leüljön velem beszélgetni előttetek, ugyanúgy, mint amikor kihívja az egyik politikus a másikat és beszélgetnek, – csak nem időkorlátokkal.

Arra próbáltalak rávezetni benneteket:
Ha cél, hogy leváltsátok a jelenlegi kormányt, arra alkalmas a TISZA.
Magasabb célokra – nem tudom, mert egy bolonddal nem igazán áll szóba az okos ember.